2011. november 25., péntek

Sina család - "Aranyemberek"







A Pesterzsébeti Múzeum Gaál Imre Galériában 2011 november 22-én érdekes előadáson vehettünk részt. Az előadás címe: „Aranyemberek”; A XIX. sz. nagy patrónusa, a Sina család.
Az előadást Basics Beatrix a Corvinus Egyetem professzora tartotta, az előadást D. Udvary Ildikó múzeumigazgató nyitotta meg.
Vetített képekkel és igen hasznos tartalommal nagyon jó és részletes előadást hallottunk, köszönet érte.

Jelen cikkem nem az előadást tartalmazza, cikkemet részben az előadáson hallottakból, részben pedig az erzsébeti szakirodalomból és a netről állítottam össze..

A Sina családról eddig én sem tudtam sokat. Sináék nagyon gazdagok voltak és sokat tettek az országért. Gubacs-puszta is valamikor az övék volt, melyből később Erzsébetfalva kikerekedett…és számos területen nagy mecénások is voltak…


Tehát ki is ez a Sina család?

A Sinák a Török Birodalomból, a mai Albánia területén fekvő görög Moschopolisból Nišen keresztül jutottak a 18. század végén Bécsbe.
A bécsi cégalapító, Simon Sina (senior-idősebb) még 1753-ban Moschopolisban született, először Nišből (1782), majd másodszor Bécsből házasodott. 1798-ban alapított önálló cége főként levantei árukkal kereskedett, de hamarosan bekapcsolódott a banküzletbe is. 1818-ban kapott hodosi és kisdiai javaira magyar nemességet, 1822-ben hunyt el.
Fia, Georg Sina (magyarul Hodosi és kizdiai báró Sina György), (Niš 1783 - Bécs 1856) 1809-ben a magyarországi görög Derra Katalint vette nőül, az üzletben féltestvérével, Johann Sinával (Bécs, 1804-1869) társult. Bankár, nagybirtokos, különösen keleti kereskedelemmel, a textil- és dohányipar fejlesztésével foglalkozott. 1811-ben kapta meg az osztrák állampolgárságot, 1832-ben pedig osztrák bárói címet nyert.
Széchenyi Istvánnal együtt részt vett a Lánchíd megépítésében, a finanszírozást ő szervezte meg az ausztriai Rothschild-ház bevonásával, valamint ő adta hozzá a legtöbb pénzt. Sina György bécsi bankár volt a Lánchíd Részvénytársaság alapítója. Sina György nevét a Lánchíd pesti pillérén is olvashatjuk a híd építését lehetővé tevő nagylelkű adományozók sorában.
Támogatta Széchenyi vasútépítési és folyamszabályozási vállalkozásait is. 
A Sina család nagyon sok magyar közintézmény és épület a nevéhez fűződik: pl. Loyd palota, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Tudományos Akadémia, Bazilika, Ludovika, Görög Egyház.
Sina György az Osztrák Nemzeti Bank igazgatója volt, élete végén az Osztrák Nemzeti Bank kormányzó helyettese lett. Görögország bécsi főkonzulja.
1850-ben vásárolta meg a gödöllői Grassalkovich-kastélyt. 
Tepliczán és Érden is volt Sina kastély.
Ma már csak oszlop- és lépcsőmaradványok idézik az egykori érdi kastélyt. Az egykori kastélyt a síkság felől kerítő, felújított, hatalmas barokk támfal van, amely mellől a pincerendszer két bejárata is nyílik. Csupán az egykori gazdatiszti épület áll, az egykori kastélyt a síkság felől kerítő, felújított, hatalmas barokk támfal van, amely mellől a kastély pincerendszer két bejárata is nyílik. Az egyik képen látjuk az Érdi egykori kastély rajzát és jelenlegi támfalát.
Az első házasságából származó fiú, Sina Simon jr.(ifjabb) (Bécs, 1810-1876) ismét csak magyarországi görög nőt vett feleségül (1835), s még ugyanebben az évben belépett az atyai cégbe is, szintén bőkezű mecénás volt.
A hagyomány szerint Jókai Mór Sina Simonról mintázta „Az aranyember” címszereplőjének, Tímár Mihálynak az alakját.
A felső képeken báró Sina Györgyöt látjuk, az alsó képeken Sina Simon és felesége is látható; az egyik képen a Sina nemesi címert látjuk, az alsó-bővített jellegű címeres kép feltehetően már a bárói címeres változat; továbbá egy képen még a Sina család aktuális családfa részlete is látható.
Az apa halála (1856) után azonban a bécsi ház vezetését az abban addig is tevékenykedő nagybácsira hagyta, ő maga elsősorban a nagyrészt Magyarországon fekvő birtokai irányításával törődött.
Férfi utódja nem maradván, végakarata szerint halála után özvegye a céget felszámolta.


És hogyan kapcsolódott a Sina család Erzsébetfalva történelméhez?

A mai Dél-Pest jó része a XIX. sz. elején a Grassalkovich családé volt. A Grassalkovich család 1840-ben fiúágon kihalt és a leányági örökösöktől, a Loósi gróf Viczayaktól megvette az egész gödöllői uradalmat báró Sina György. Ő a nem összefüggő uradalmat gödőllői, hatvani, szentlőrinci uradalommá alakította. Gubacspuszta az utóbbi tartozéka lett.
Ekkor még folyt a Watthai-féle per és a puszta egy részét, a gubacsi szigetet 1850-ben visszanyerték a Watthaiak. Ezt a részt 1851-ben Soroksár lakói vásárolták meg. Gubacspusztának mintegy 50 hold területét - a Soroksári út (Helsinki út) mentén a határcsárdától kiindulva - 1851-ben házhelyekre parcellázták.
Az Alföldről Pest déli határa felé közeledő utazó az 1860-as évek közepén a későbbi Erzsébetfalva helyén még nemigen láthatott mást, mint buckákkal tarkított homokmezőt, melynek egyhangúságát egyetlen valamirevaló épület, a Gubacsi határcsárda szakította meg. 
A terület tehát - melyet e század 60-as éveiben még Gubacs pusztának neveztek, s ahol a lakosság száma a 200 főt se érte el - a XVIII. századtól a Grassalkovich család tulajdonában volt, majd a XIX. században a Sina család birtokába került.
A kiegyezés előtt a sivár, homokos földdarab nem sok haszonnal kecsegtetett. Sina György fia Sina Simon tehát 1864-ben adta tovább a gödőllői, hatvani, szentlőrinci uradalmat egy brüsszeli banknak, 7.800.000 Ft-ért. E bank jogutódja egy londoni bank kezdte meg a terület parcellázását 1868-ban.

A Lánchíd alapkőletételéről, eredeti (!) írásmóddal Kossuth Lajos írását olvashatjuk most mellékelten:


"Ez oklevél, melly még több főrangú személy által is aláiratott, egy e végre készült tokba rejteték, és a hozzáadott arany- és ezüst pénzdarabokkal együtt Clark úr által az alapkőben hagyott üregbe téteték, melly azonnal egy 130 mázsás kővel takartatott be. Ekkor őfenségöük egy Londonban ezüstből készült 200 font sterlinget érő elefántcsontnyelű ragaszhányókanállal a kőre ragaszt vetének és egy e czélra készült diófakalapáccsal hármat-hármat ütének a kőre; ugyanazt tevék a prímás , országbíró, tárnok, báró Sina György, gróf Széchenyi István s Clark urak, mind annyiszor a jelenlévők »éljen«-eivel és az építés körül foglalkozó angolok »hurrahh«-ival kísértetvén. Ez ünnepélyt hasonlag ágyúdörgések hírdeték a két fővárosnak…"

Az idős Sina örökségének átvételétől élete végéig azok közé tartozott, akik minden fontosabb magyar gazdasági és kulturális mozgalmat támogattak.
Bőkezű adományaival hozzájárult a nemzeti intézmények létesítéséhez: a Magyar Földhitelintézet és a magyar biztosítótársaság felállításához, a vasút és gőzhajózás fejlesztéséhez, a folyók szabályozásához, a mezőgazdasági állapotok, és iskolai, népnevelési, patronátusi viszonyok javításához; a köztelek, a nemzeti múzeum, a kisdedóvó egylet, a kisded-kórház s egyéb kórházak, bölcsődék, árvaházak, vakok intézete, kereskedelmi akadémia, nemzeti színház, zenede, lovarda, tűzoltási ügy, nemzeti kaszinó, lipótvárosi bazilika, a képzőművészet háza és mindenek felett a Magyar Akadémia palotája hirdetik nevét mint alapítóét, segélyezőét, bőkezű adakozóét. Több bank s társulat és intézet igazgató tanácsosa, s több város: Buda, Arad és Szeged díszpolgára volt. Az édesapjától örökölt 80 milliónyi vagyon nagy részben Magyarországon, Ausztriában, Cseh- és Morvaországban és az al-dunai fejedelemségekben fekvő, nagy terjedelmű és jól művelt uradalmakból állott, amelyekhez újabb szerzemények is járultak belföldön, Görögországban és Olaszországban. A tulajdonát tevő ingatlan vagyon 29 uradalomban 240 ezer holdnál többet foglalt magában, ellátva a leggazdagabb felszereléssel.

Valahogy érthetetlen, hogy miért van az, hogy szinte alig hallunk erről a híres, szó szerint szinte krőzus családról...elképesztő adományokkal és pénzzel járultak hozzá, hogy Magyarország jelentős eredményeket ért el a XIX. században!


(bejegy.: Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)

2011. november 19., szombat

Gubacsi Határcsárda Erzsébetfalva kiindulópontja… (3.r.)


Folytatom a Gubacsi Határcsárda cikksorozatot…Mellékeltem egyrészt az Erzsébetfalvi Közlöny 1900. év májusi számának folytatását és annak eredeti szövegét is átírva; a könnyebb olvasás miatt, valamint 1872-es Bérleti Szerződés fő része is látható. Mellékeltem továbbá egy Hatósági Házleltár (levéltári másolat) a Gubacsi Határcsárdáról, kelte 1875 november 1., bérlők részéről aláíró Balogh Lászlóné szül. Bernstein(er) Éva. Megjegyzem, hogy a név helyesen valójában mindig Balogh, tehát „h” betűvel együtt, de amint látható Üknagyanyám is a férjes nevénél rendre elhagyta a Baloghnál a „h” betűt, ahogy a mellékelt Hatósági Házleltár-nál is látható. (A lánykori (sváb) neve különben hol Bernstein, hol Bersteiner...).
Mellékeltem még cikkemhez egy 1841-es Gubacsi Határcsárda és Kert-je térkép részletet (a további bérelt 10 hold nélkül). A térképen a Soroksári út-Határ út sarok látható, ahol napjainkban az ÖMV benzinkút (a kép alsó részen Soroksári út, jobbra a Határ út) látszik. Különben a Kert (Garten) gyakorlatilag a mostani Szabadkai úton túlterjedt a mai gyárak területébe, a szántó kb. a Gubacsi útig tartott a későbbi-mai un. Határ úti-Gubacsi úti villamos elágazásig.
A térképen a bejelölt piros-kék számok a különböző térképek alapján az általam megállapított cca. méter-négyzetméter értékek, persze akinek szimpatikusabb az öl, bécsi öl, láb, hüvelyk, rőf...hát ami igaz, mondjuk azzal is ki lehet számolni a pontos hosszúság és területméreteket....

„…a hol azelőtt krumplival sem lakhattak jól.”
(itt volt vége a cikk első részének, ezután jön most az újságcikk folytatása, mely már egyértelműen a Gubacsi Határcsárdáról szól, annak hosszútávú bérlőiről, azaz Balogh Nándor szüleiről, tehát Balogh Lászlóról és Lászlónéról.

*
     „Ad vocem: Olcsó Jánosok!
     Ezek közé tartozott a többek közt a Gubacsi Csárda mostani bérlőjének: Balogh Nándornak az édesatyja, az öreg Balogh bácsi.
     Derék magyar ember volt és jószívű meg emberszerető: kedves feleségével, a Balogh nénivel együtt.
     Nohát Balogh bácsi még a hatvanas évek közepe táján (blogtulaj. megj.: itt 1860-as évek közepe ! ) is 3 garasért (6 krajcár = tizenkét fillér) adott egy itcze siller bort, még pedig a javábul és 4 garasért olyan tál juh-, borju- vagy marha-pörköltet állított a vendég elé, hogy azt az eledelt 40 fillérért sem kapná meg az ember. Egy itcze fehér bor, kőbányai, 8 – 10 krajczárt kóstált a Gubacsi Csárdában, egy csizma sör (Stiefel-Bier) pedig 6 –7 krajczárba került.
Az öreg Bódy bácsi, a vándortanitó, a ki szabad óráiban verseket is fábrikált, ezt az olcsóságot meg is énekelte, mondván:
                                                    Pest városának a határában,
                                                    Künt a régi Gubacsi Csárdában,
                                                    Mostan is ugy, mint hajdanában,
                                                    Mária Terézia korában.
                                                    Fölötte jó, olcsó világ járja,
                                                    Három garas a bornak az ára
                                                    Hej! Haj! Jó siller bornak az ára!
     Az itcze is, meg a garas is már jó ideje kiment a módiból. Bódy bácsi, a vándórtanitó és fűzfapoéta; meg a Balogh bácsi és a Balogh néni pedig már rég porladoznak a föld alatt…Az olcsó világ is eltünt erről a tájékró, *) és ma már csak a szájhagyomány után tudja az itteni benszülött, hogy ezen a tájékon is jobb idők jártak valaha.
     No de:
                                                   Emmár nagyon is régön vótt;
                                                   Talán bizony igaz sö vótt…
Magyarország azelőtt valóban tejjel és mézzel folyó Kánaán volt és a mi atyáink nem…”
-----------------------------------
*) Dehogy tünt, Balogh Bácsinál még ma is jót és olcsón lehet étkezni, tessék csak megpróbálni.”

A mellékelt Haszonbérleti Szerződést és Házleltárt a kutatásaim során a Budapest Főváros Levéltárban találtam és másoltattam.
A Szerződés itt látható része Üknagyapám, Balogh László 1872 április 25-i bérleti szerződésének egy része, az ismétlő szerződést „szab. kir. Pestváros”-ával kötötte; a bérleti éves díj ekkor 804 Frt volt, az írás itt is a kiböngészett eredeti régi helyesírás-írás szerint van írva...
"Haszonbérleti Szerződés

…egyrészt szab. kir. Pestvárosa mint haszonbérbeadó, másrészt Balogh László mint haszonbérbevevő között a soroksári határkorcsma haszonbérlete iránt következőleg köttetett:
1.) Szabad Királyi Pestvárosa Balogh Lászlónak bérbeadja a soroksári út mellett fekvő egy konyha, négy tágas szoba, két étkamra és istállókból álló ugy nevezett gubacsi vagy soroksári határkorcsmát, hozzátartozó tíz hold szántófölddel együtt három évre, az az 1872 év november hó 1.-étől 1875 évi október hó végéig.-…

…kelt Pesten 1872 évi ápril hó 25-én.          

(Aztán aláírások következnek, Főváros illetékesei…és a bérlő Balogh László)

(folytatás a 4. részben)

(bejegy.: Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)

2011. november 9., szerda

A Pesterzsébeti Temető rejtelmei








A Csili Helytörténeti Klub Pesterzsébet a „Pesterzsébeti  Temető rejtelmei” címmel tegnap 2011 november 07-én előadást rendezett a Csili Vízváry Termében. Az előadást Kökény Sándorné Kalmár Veronika a Klub vezetője nyitotta meg. 
Az előadó Czúni Imre volt, neves fotóművész városvédő.

Czúni Imre fotóművész kiállítását a közelmúltban lehetett látni, melyet a Budapesti Városvédő Egyesület Pesterzsébeti Csoportja és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár a Budapest, XX. kerület, Pacsirta utcai könyvtárban rendezett; kíváló fotókat láthattunk.

Czúni Imre az elmúlt évek során hosszas temetői kutatómunkát végzett, és a Pesterzsébeti Temetőben számtalan hírességnek, történelmi személyiségnek, neves embernek talált a sírjára.
Az előadó vízuálisan végigvezetett minket a temetőben, vetített képekkel tartott előadást; kiváló síremlék fotóiban az előadás közben gyönyörködhettünk. 
Vetítés közben készítettem néhány képet, képeim színvonala távolról sem közelíti meg az élményt, csupán emlékeztetőül szolgál.

Az előadást illetően, hogy érthetőbb legyen, egy temetőt bejárni nem vidám élmény, de mégis Imre előadásmódja kellemesen olyanná tette az előadást, hogy jó érzéssel, tisztelettel, de nem szomorúan gondolt az elhúnytakra, érdekes és érdekfeszítő volt.

A színvonalas előadáson rendkívül sok és értékes régi erzsébetfalvai, kossuthfalvai, pestszenterzsébeti és pesterzsébeti lakósról hallottunk és láttuk sírjait a Pesterzsébeti Temetőben.

A teljesség igénye nélkül sorolok fel néhány képen látott síremléket: pl. Suda János és családja, Hitel Márton és családja, Török Flóris, Szabó József  a Szabó telep volt tulajdonosának síremléke, Zyzda Albert és a Zyzda család, Landau Imre és felesége síremléke.
Láttuk továbbá a híres temetkezési vállalkozó Schrőder Emil és családja sírboltját, valamint Nagy Győry István sírját, Nuofer Lajos címzetes apát, továbbá Óváry Antal Pesterzsébet híres építésze és hozzátartozói sírját, Czétényi Vilmos festőművész sírját és még sokan másokét.
Véleményem szerint mindannyian akik ott voltunk, nagyon élveztük az előadást.
Az előadás végén meglepetésként egy apa és fia előadásában nagyon szépen trombitával felcsendült  az elhúnytak emlékére a híres „Il silencio” (Takarodó), nagyon szép volt...

Köszönet a kiváló előadásért és rendezésért!
(bejegy.: Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)

2011. november 4., péntek

Pesterzsébeti Múzeum 60 éves











A Pesterzsébeti  Múzeum a 60 éves születésnapját ünnepeljük napjainkban. (1951-2011)
Ebből az alkalomból egy jelentős jubileumi kiállítás került megnyitásra tegnap, 2011 november 03-án, csütörtökön a Gaál Imre Galériában.
Ez a volt Suda ház, ma Galéria volt 1951-ben a Pesterzsébeti Múzeum első székhelye a Kossuth Lajos utca 39-ben.
A kiállítás címe: KINCS AMI VAN, mely kiállítás Galler Péter Aranykezű Mester gyűjteményéből került megrendezésre.
A kiállítást megnyitotta Kökény Sándorné Kalmár Veronika Pesterzsébet díszpolgára, a Csili Helytörténeti Klub vezetője.
Köszöntőt mond: Földesi Gyula alpolgármester, országgyűlési képviselő
A megnyitón beszédet mondott D. Udvary Ildikó a Pesterzsébeti Múzeumok igazgatója.
A kiállítás kurátora az ismert múzeológus Skaper Brigitta volt.
A kiállítási megnyitón a korábban meghírdetett Gyermekrajz  pályázat eredményei is kihírdetésre kerültek és megtörtént a díjak átadása is. és ennek eredményhírdetése is megtörtént.

A színvonalas kiállításon rendkívül sok és értékes régi erzsébetfalvai, kossuthfalvai, pestszenterzsébeti és pesterzsébeti kiállítási tárgy, fotó és dokumentum látható.
Nagyon szépek a régi-múzeális használati tárgyak, órák, tűzoltó és egyéb felszerelések, melyek akkoriban a régi emberek mindennapi dolgaihoz tartoztak, de ma már mint gyűjtemény rendkívül értékes látnivalót jelentenek.
A kiállításon készítettem néhány amatőr képet, gondolom ezen képek megjelentetése a blogban nem jelent védettségi problémát.

A kiállítás jól szervezett, látszik a gondos, hozzáértő kurátori-rendező munka.
Úgy gondolom, főként erzsébeti és környékbeli embernek nagyon kellemes végignézni a kiállítást, de bármelyik érdeklődőnek és látogatónak nagyon ajánlom.  
A kiállítás 2012 január 15-ig látható.

Köszönet a szervezőknek, rendezőknek és támogatóknak a szépen rendezett kiállításért.

(bejegy.: Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)