2011. december 20., kedd

Pesterzsébeti Múzeum 2012 évi programelőzetes




A Pesterzsébeti Múzeumnak nem szükséges csinálni semmilyen reklámot, de úgy gondoltam, hogy ehhez a blogbejegyzésemhez a karácsonyi jókívánságaim mellé, annak aki még nem ismeri, kirakom a
Pesterzsébeti Múzeum 2012 évi programelőzetesét. 

Egyben kívánok Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és
Boldog Új évet mindenkinek!

A bejegyzéshez az Pesterzsrzsébeti Múzeum és a Galériák képei mellé mellékeltem még néhány, főként régi, még kb. 100 éves erzsébeti képet is:

   Pesterzsébeti Múzeum
   Gaál Imre Galéria
   Rátkay-Átlók Galéria
Régi képek; Erzsébetfalva, Pesterzsébet, Pestszenterzsébet 1909...1911, 
1922, 1942, 1953, 1980-as évek 

(bejegy:  Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)

2011. december 13., kedd

Csili Művelődési Központ Helytörténeti Klub Pesterzsébet 2012. évi találkozói


2012 évi találkozók:
A találkozók ideje  a hónap második keddje, délután 5 óra
A találkozók helye Csili Művelődési Központ, Vízvári László Terem
                             Csili B épület, Budapest XX., Baross u. 55.

2012. január 10.          Dr. Réfi Oszkó Magdolna:
A „Téglási”

2012. február 14.         Várhalmi András:
Arcképek Pesterzsébet múltjából

2012. március 13.        D. Udvary Ildikó:
Rátkay Endre művészete

2012. április 10.           Béládi Olívia:
Érintkezési pontok – a pesterzsébeti zsidó közösség története

2012. május 8.            Ettvel Zoltán:
Kossuthfalva története 1850–1924

2012. június 12.          Komoróczy László:
A Török Flóris (utcai) Általános Iskola története

2012. szeptember 11.  Váczi Péter:
A pesterzsébeti örmény kisebbség

2012. október 9.          Makádi Katalin rendőr alezredes, kapitányságvezető:
Pesterzsébet közbiztonsága

2012. november 13.    Óváry Gábor:
A bérlakások kialakulása Pesterzsébeten

2012. december 11.    Trencsényi László – Bata Béla:
Egy igaz legenda: Berci bá’

A találkozókra szeretettel meghívják Önt és barátait
                    az előadók,
                    Várhalmi András, a Csili igazgatója és
                    Kökény Sándorné Kalmár Veronika,
                                                 a klub vezetője

(bejegy:  Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)

2011. december 7., szerda

A századforduló bérpalotái





 



 






A Budapest Városvédő Egyesület Pesterzsébeti Városvédő Csoportja a Pesterzsébeti Múzeumok Gaál Imre Galériájában (1203 Budapest Kossuth Lajos u. 39.) 2011 december 6-án előadást szervezett.
Az előadást Óváry Gábor villamosmérnök városvédő tartotta: A századforduló bérpalotái Budapesten címmel. Az előadás megtartásában a vetítésnél.
Az előadás vetítésénél Óváry Gábor leánya Óváry Szilvia segédkezett.

A vetített képes előadáson igen sok dokumentumot-fotót láttunk, köztük olyan képeket is, melyeket  gondolom többen még sehol nem láttunk. 
Részletesen beszélt az előadó Óváry Gábor az 1800-as évek második felében-végén épült, valamint az 1900-as évek első felében épült különböző épületekről. Ismertette, mi a különbség a bérpaloták, valamint az általános lakóépületek-bérházak között.

Az előadáson az előadó bemutatott egy térképet, melyen elmagyarázta Budapest fejlődését 1873 táján és utána egészen az 1950-es évekig. A továbbiakban a teljesség igénye nélkül felsorolva az alábbi épületekről-létesítményekről láttunk képeket és hallottunk részletes ismertetést:


Az első lóvasút 1866 Újpest-Városkaputól a Széna térre, Margit híd építése, Nyugati pályaudvar, Operaház és környéke, Dorottya bérpalota Wurm udvar 1822, New York-palota, Nemzeti Múzeum és környéke, Clotild bérpaloták és Kígyó tér, Erzsébet híd 1903, Nagyvárad téri téglabetétes vasbetonpalota, Párizsi udvar 1909, Kőbánya Szent László Templom 1912, Szent László Főgimnázium. 
Hallottunk az Art-deco stílusról is, pl. Margitszigeti Sportuszoda 1930.

Az előadás során ismertetésre került Óváry Arthur, a híres pesterzsébeti építész egy-egy bérpalotája, az 1912-ben épült Szent László Társaság többfunkciós épülete; üvegtetős istentiszteleti hely (Budapest, Terézváros, Szent László utca 26.), valamint az 1914-ben felépített, Budapest, VII. Damjanich utca 18. szám alatti gróf Bissingen-Nippenburg Ernő által megrendelt öt emeletes bérpalota is. 
A pesterzsébeti Kossuth Lajos utcai Ipartestületi Székházról is hallottunk ismertetést, főként a Székház nagyterméről.

Beszélt az előadáson az előadó az ő nagyapjára is, hallottunk a híres pesterzsébeti építészünk Óváry Arthur munkásságáról és nemcsak az épületekről hanem a családjáról is, pl. Óváry Arthur és Urbán Istvánka (Stefi!) 1912-es esküvői meghívót is láttuk.
A családi kép középső sorában középen látható Óváry Arthur és felesége; alul baloldalt a szembe néző baloldali kisfiú Óváry Gábor az előadónk mosolyog ránk 1947-ben.

Megismertük az Óváry Arthurhoz kapcsolódó különlegességeket is, pl. az első tojáskeltetőgép „Tojás-költő gép”, melyet 19 éves korában szabadalmaztatott, valamint azt is megtudtuk, hogy testvérével az 1900-as évek elején duplafedelű repülőgépet is készített, ezekről is láttunk fotókat.
Érdekes, hogy Erdélyben is létesültek a nevéhez fűződő épületek, így Csíkszereda 1909,  Marosvásárhely, Nagyszeben 1908-1909.

Az előadás elején egy kerületi helyismereti versenyről is láttunk fotókat. Az egyik képen látszik egy iskolás verseny zsűrije, mely verseny egy kerületi helyismereti vetélkedő volt kisiskolásoknak. Pontosan a verseny neve: "Kerületi helyismereti verseny 4. osztályosok részére", mely 2011. november 23án került megrendezésre a Pesterzsébet, Lázár Vilmos Általános Iskolában. Repkáné Guj Judit kérte a Budapesti Városvédő Egyesület Pesterzsébeti Csoportját, hogy delegáljanak tagokat a zsűribe. Ő küldte a fényképeket Óváry Gábornak.


Nagyon igényes, alapos és részletes előadást hallottunk. Óváry Gábor előadása az épületek részletes bemutatása mellett kitért az épületek műszaki megoldásaira, építészeti stílusaira és az épületek jelenlegi állapotára..

Az előadás feliratos képeit a blogba történő felrakáshoz Óváry Gábortól kaptam és a felhasználás csak ide a blogba, ill. előadásával kapcsolatosan lett engedélyezve.


Köszönet a rendezőknek, szervezőknek és különösképpen az előadó Óváry Gábornak a részletes, alapos és igen hasznos előadásért.

(bejegy.: Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)

2011. december 3., szombat

A századforduló bérpalotái. Óváry Gábor előadása.

Budapest Városvédő Egyesület Pesterzsébeti Városvédő Csoport honlapja
és a Pesterzsébet újság alapján:
Legközelebbi összejövetelünket december 6-án, kedden 16 órától tartjuk. 
Minden érdeklődőt szeretettel várunk  
Óváry Gábor: A századforduló bérpalotái Budapesten
(vetített képes előadás)
című előadására a Gaál Imre Galériába (1203 Budapest Kossuth Lajos u. 39.)

(bejegy.: Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)

2011. november 25., péntek

Sina család - "Aranyemberek"







A Pesterzsébeti Múzeum Gaál Imre Galériában 2011 november 22-én érdekes előadáson vehettünk részt. Az előadás címe: „Aranyemberek”; A XIX. sz. nagy patrónusa, a Sina család.
Az előadást Basics Beatrix a Corvinus Egyetem professzora tartotta, az előadást D. Udvary Ildikó múzeumigazgató nyitotta meg.
Vetített képekkel és igen hasznos tartalommal nagyon jó és részletes előadást hallottunk, köszönet érte.

Jelen cikkem nem az előadást tartalmazza, cikkemet részben az előadáson hallottakból, részben pedig az erzsébeti szakirodalomból és a netről állítottam össze..

A Sina családról eddig én sem tudtam sokat. Sináék nagyon gazdagok voltak és sokat tettek az országért. Gubacs-puszta is valamikor az övék volt, melyből később Erzsébetfalva kikerekedett…és számos területen nagy mecénások is voltak…


Tehát ki is ez a Sina család?

A Sinák a Török Birodalomból, a mai Albánia területén fekvő görög Moschopolisból Nišen keresztül jutottak a 18. század végén Bécsbe.
A bécsi cégalapító, Simon Sina (senior-idősebb) még 1753-ban Moschopolisban született, először Nišből (1782), majd másodszor Bécsből házasodott. 1798-ban alapított önálló cége főként levantei árukkal kereskedett, de hamarosan bekapcsolódott a banküzletbe is. 1818-ban kapott hodosi és kisdiai javaira magyar nemességet, 1822-ben hunyt el.
Fia, Georg Sina (magyarul Hodosi és kizdiai báró Sina György), (Niš 1783 - Bécs 1856) 1809-ben a magyarországi görög Derra Katalint vette nőül, az üzletben féltestvérével, Johann Sinával (Bécs, 1804-1869) társult. Bankár, nagybirtokos, különösen keleti kereskedelemmel, a textil- és dohányipar fejlesztésével foglalkozott. 1811-ben kapta meg az osztrák állampolgárságot, 1832-ben pedig osztrák bárói címet nyert.
Széchenyi Istvánnal együtt részt vett a Lánchíd megépítésében, a finanszírozást ő szervezte meg az ausztriai Rothschild-ház bevonásával, valamint ő adta hozzá a legtöbb pénzt. Sina György bécsi bankár volt a Lánchíd Részvénytársaság alapítója. Sina György nevét a Lánchíd pesti pillérén is olvashatjuk a híd építését lehetővé tevő nagylelkű adományozók sorában.
Támogatta Széchenyi vasútépítési és folyamszabályozási vállalkozásait is. 
A Sina család nagyon sok magyar közintézmény és épület a nevéhez fűződik: pl. Loyd palota, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Tudományos Akadémia, Bazilika, Ludovika, Görög Egyház.
Sina György az Osztrák Nemzeti Bank igazgatója volt, élete végén az Osztrák Nemzeti Bank kormányzó helyettese lett. Görögország bécsi főkonzulja.
1850-ben vásárolta meg a gödöllői Grassalkovich-kastélyt. 
Tepliczán és Érden is volt Sina kastély.
Ma már csak oszlop- és lépcsőmaradványok idézik az egykori érdi kastélyt. Az egykori kastélyt a síkság felől kerítő, felújított, hatalmas barokk támfal van, amely mellől a pincerendszer két bejárata is nyílik. Csupán az egykori gazdatiszti épület áll, az egykori kastélyt a síkság felől kerítő, felújított, hatalmas barokk támfal van, amely mellől a kastély pincerendszer két bejárata is nyílik. Az egyik képen látjuk az Érdi egykori kastély rajzát és jelenlegi támfalát.
Az első házasságából származó fiú, Sina Simon jr.(ifjabb) (Bécs, 1810-1876) ismét csak magyarországi görög nőt vett feleségül (1835), s még ugyanebben az évben belépett az atyai cégbe is, szintén bőkezű mecénás volt.
A hagyomány szerint Jókai Mór Sina Simonról mintázta „Az aranyember” címszereplőjének, Tímár Mihálynak az alakját.
A felső képeken báró Sina Györgyöt látjuk, az alsó képeken Sina Simon és felesége is látható; az egyik képen a Sina nemesi címert látjuk, az alsó-bővített jellegű címeres kép feltehetően már a bárói címeres változat; továbbá egy képen még a Sina család aktuális családfa részlete is látható.
Az apa halála (1856) után azonban a bécsi ház vezetését az abban addig is tevékenykedő nagybácsira hagyta, ő maga elsősorban a nagyrészt Magyarországon fekvő birtokai irányításával törődött.
Férfi utódja nem maradván, végakarata szerint halála után özvegye a céget felszámolta.


És hogyan kapcsolódott a Sina család Erzsébetfalva történelméhez?

A mai Dél-Pest jó része a XIX. sz. elején a Grassalkovich családé volt. A Grassalkovich család 1840-ben fiúágon kihalt és a leányági örökösöktől, a Loósi gróf Viczayaktól megvette az egész gödöllői uradalmat báró Sina György. Ő a nem összefüggő uradalmat gödőllői, hatvani, szentlőrinci uradalommá alakította. Gubacspuszta az utóbbi tartozéka lett.
Ekkor még folyt a Watthai-féle per és a puszta egy részét, a gubacsi szigetet 1850-ben visszanyerték a Watthaiak. Ezt a részt 1851-ben Soroksár lakói vásárolták meg. Gubacspusztának mintegy 50 hold területét - a Soroksári út (Helsinki út) mentén a határcsárdától kiindulva - 1851-ben házhelyekre parcellázták.
Az Alföldről Pest déli határa felé közeledő utazó az 1860-as évek közepén a későbbi Erzsébetfalva helyén még nemigen láthatott mást, mint buckákkal tarkított homokmezőt, melynek egyhangúságát egyetlen valamirevaló épület, a Gubacsi határcsárda szakította meg. 
A terület tehát - melyet e század 60-as éveiben még Gubacs pusztának neveztek, s ahol a lakosság száma a 200 főt se érte el - a XVIII. századtól a Grassalkovich család tulajdonában volt, majd a XIX. században a Sina család birtokába került.
A kiegyezés előtt a sivár, homokos földdarab nem sok haszonnal kecsegtetett. Sina György fia Sina Simon tehát 1864-ben adta tovább a gödőllői, hatvani, szentlőrinci uradalmat egy brüsszeli banknak, 7.800.000 Ft-ért. E bank jogutódja egy londoni bank kezdte meg a terület parcellázását 1868-ban.

A Lánchíd alapkőletételéről, eredeti (!) írásmóddal Kossuth Lajos írását olvashatjuk most mellékelten:


"Ez oklevél, melly még több főrangú személy által is aláiratott, egy e végre készült tokba rejteték, és a hozzáadott arany- és ezüst pénzdarabokkal együtt Clark úr által az alapkőben hagyott üregbe téteték, melly azonnal egy 130 mázsás kővel takartatott be. Ekkor őfenségöük egy Londonban ezüstből készült 200 font sterlinget érő elefántcsontnyelű ragaszhányókanállal a kőre ragaszt vetének és egy e czélra készült diófakalapáccsal hármat-hármat ütének a kőre; ugyanazt tevék a prímás , országbíró, tárnok, báró Sina György, gróf Széchenyi István s Clark urak, mind annyiszor a jelenlévők »éljen«-eivel és az építés körül foglalkozó angolok »hurrahh«-ival kísértetvén. Ez ünnepélyt hasonlag ágyúdörgések hírdeték a két fővárosnak…"

Az idős Sina örökségének átvételétől élete végéig azok közé tartozott, akik minden fontosabb magyar gazdasági és kulturális mozgalmat támogattak.
Bőkezű adományaival hozzájárult a nemzeti intézmények létesítéséhez: a Magyar Földhitelintézet és a magyar biztosítótársaság felállításához, a vasút és gőzhajózás fejlesztéséhez, a folyók szabályozásához, a mezőgazdasági állapotok, és iskolai, népnevelési, patronátusi viszonyok javításához; a köztelek, a nemzeti múzeum, a kisdedóvó egylet, a kisded-kórház s egyéb kórházak, bölcsődék, árvaházak, vakok intézete, kereskedelmi akadémia, nemzeti színház, zenede, lovarda, tűzoltási ügy, nemzeti kaszinó, lipótvárosi bazilika, a képzőművészet háza és mindenek felett a Magyar Akadémia palotája hirdetik nevét mint alapítóét, segélyezőét, bőkezű adakozóét. Több bank s társulat és intézet igazgató tanácsosa, s több város: Buda, Arad és Szeged díszpolgára volt. Az édesapjától örökölt 80 milliónyi vagyon nagy részben Magyarországon, Ausztriában, Cseh- és Morvaországban és az al-dunai fejedelemségekben fekvő, nagy terjedelmű és jól művelt uradalmakból állott, amelyekhez újabb szerzemények is járultak belföldön, Görögországban és Olaszországban. A tulajdonát tevő ingatlan vagyon 29 uradalomban 240 ezer holdnál többet foglalt magában, ellátva a leggazdagabb felszereléssel.

Valahogy érthetetlen, hogy miért van az, hogy szinte alig hallunk erről a híres, szó szerint szinte krőzus családról...elképesztő adományokkal és pénzzel járultak hozzá, hogy Magyarország jelentős eredményeket ért el a XIX. században!


(bejegy.: Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)